Betöltés...
Aktualitás dátuma: 2021. február 26., péntek - 16:00
  • Alt
  • Alt
  • Alt
A 18. századi hölgyek cipői általában értékes textíliákból, gazdagon hímzett selyemből, brokátból vagy a legfinomabb bőrből készültek, és csattal záródtak. Kiképzésük azonban egyenes volt, ugyanis egészen a 19. század első feléig nem készítettek lábbelit külön jobb és bal lábra. A cipők mintájukban és anyagukban már nem feltétlenül passzoltak a ruhákhoz - minden öltözethez külön lábbelit készíttetni ugyanis olyan költséges lett volna, hogy még a nemesekről sem vártak el ilyen beruházást.
A kor divatja a magassarkú cipőket kívánta meg, ezek a sarkak azonban a század vége felé kisebbednek, vékonyodnak, a lábbelik fazonja is egyre kecsesebb, laposabb és vékonyabb lett. Nagy népszerűségnek örvendtek a "belebújós" cipők és papucsok.
Esterházy István gróf leltárában 59 pár lábbelit írtak össze, a tételek közt szerepel "nagy lovagló, nyári, téli, angliai, pesti, lengyel, gyöngyösi, egri, kifordított és belül szőrös téli, lefordított szárú, könnyű és kemény pártázatú, útra való juhbőrrel bélelt, bagaria, kordovány" bőrből készült csizma, továbbá öt pár bakancsot különböztettek meg.
 
(Forrás: Krász Lilla, Kurucz György, Tompos Lilla - Edelényi hétköznapok, Budai Lotti - Rizsporos hétköznapok, Női divat- és hálószobatitkok a 18-19. századból)