Betöltés...
Aktualitás dátuma: 2021. február 5., péntek - 09:45
  • Alt
  • Alt
  • Alt
Legutóbb Ludmilla grófnő több mint 200 tételt felsorakoztató ruhatáráról tudhattak meg többet!
Vajon mi a helyzet a magyar nemesurakkal?
Ők is szerettek változatosan öltözködni, vagy inkább az egyszerű szabású és anyagú darabokat részesítették előnyben?
Esterházy István gróf öltözeteit górcső alá véve jobban megismerhetjük ízlésüket!
"A magyar főurak öltözetének alakulása változatosabb, mint a nőké. Már a 18. század legelején látható, hogy egyre inkább megkedvelik az idegen, vagyis az angol, francia vagy német ruhadarabokat.
Esterházy István gróf hagyatéki leltára alapján úgy tűnik, hogy nem hordott frakkot, s ruhatára két nagy csoportból tevődött össze. A 47 tételből álló német öltözete 119 darab, míg a 16 tételnyi magyar ruha-együttes 79 darabból állt. Az inventárium ugyanakkor bőségesen tartalmaz divatos öltözék-kiegészítőiket, kalapokat, csizmákat, fegyvereket.
A zöld szövetből varrott német ruha lehetett a gróf kedvence, mivel ebből hét rend öltözet állt a garderobjában. Ezen kívül egér, ezüst, kávé, szőke, sötétkék színű, és a korszak különleges, ún. Pfeffer und Salz, azaz só és borsnak nevezett, fekete-fehér mintás szövettípusából is varratott magának. A plüsch, matéria, rattin, moldon, flanel, teveszőr textíliák nem kevésbé voltak divatosak. A plüsch gyapjúból vagy angórakecske szőréből szövött bársonyszerű, bolyhos felületű textília. A 17. században már ismeretes, Gácson és Magyaróváron a 18. század második felétől kezdve készítik. A matéria (angol – „új posztó”), míg a rattin (fr. ratiner – bolyhoz) bolyhozott gyapjúszövet, Magyarországon a 18. század második felétől kezdve gyártották. A moldon vagy molton (fr. molle – lágy) 18. századi, festett, erősen bolyhozott gyapjúszövet volt, míg a flanel bolyhozott, festett gyapjúszövet, eredetileg osztrák, cseh, morva textília, melyet a 18. század második felétől már Gácson is szőttek.
Egy öltözet három részből, a felső kabátfélékből, kaput-ból, Kaputrock-ból, mellényből, az inventárium szóhasználata szerint Leibliből (Leibli – bajor, osztr. – Leib) rövid, ujjatlan mellény és egy vagy két német nadrágból állott. A kabátok derékig karcsúsítottak, lefelé nagy hajtásokkal bővültek, féllábszárig értek. Többük díszítetlen, néhányat ezüst vagy arany paszománnyal szegtek, öntött fém vagy selyemfonalból kötött gombokkal zárták. A hozzávaló mellény és az ellenzős, az elején felgombolható térdnadrág azonos színű textíliából készült, bár egy esetben előfordult, hogy az egér színű posztó kaputhoz világoskék mellényt viselt, vagy – ami rendkívül szokatlan – a kaputrock-jához német és magyar nadrágot is varratott egyszerre.
Esterházy István gróf inventáriuma tökéletesen tükrözi a században bekövetkezett változásokat. Az ő öltözeteit, ahogyan a főúri magyar díszruhákat gyakran, többnyire posztóból varrták. Színpompás ruha-együttesei közül öt a vörös árnyalataiban készült. A XV. Lajos francia király szeretőjét idéző „Pompadúrszín” a korszak bíborvöröses divatszíne, míg az égő veres királyszín főleg a korábbi században volt kedvelt. A vöröseket zöld-ezüst zsinórozással díszítették, és hasonló színekből kötötték a dolmány derekát összefogó zsinórövet is. Csuka színű mentéjén arany gombkötőmunka díszlett. Zöld posztó ruháihoz vörös nadrág járt, a sötétkéket arannyal paszományozták. Az egyes ruhadarabok zsinórzata, a forrásban ezt „készületként” olvashatjuk, legyen akár selyem- vagy fémfonalból vert, mindig megegyezik a zsinórövvel is. Így a teljes öltözet minden egyes részletét tökéletes összhangba hozták egymással."
(Forrás: Krász Lilla, Kurucz György - Edelényi hétköznapok)