Loading...
Aktualitás dátuma: 2022. January 6., Thursday - 11:15
  • Alt
  • Alt
  • Alt
A nyugati kereszténységben január 6-a vízkereszt, avagy a háromkirályok ünnepe.
Krisztus keresztségének emlékére vízkereszt volt az ünnepi keresztelések napja. A katolikus egyház tömjént és vizet szentelt, innen az ünnep elnevezése.
A szenteltvíznek gyógyító hatást tulajdonítottak, minden betegségre használták. Hintettek belőle a bölcsőre, a menyasszony koszorújára, a halott koporsójára. A következő januárig üvegben vagy nagy korsóban tartották, ami megmaradt a következő vízkeresztre, azt a kútba öntötték, hogy vize meg ne romoljon. A házakat vízzel és sóval szentelték meg, és a pap krétával írta a szemöldökfára a házszentelés évét és a G. M. B. betűket (Gáspár, Menyhért, Boldizsár).
A karácsonytól számított 12 nappal későbbi dátumhoz számos népi hagyomány és szokás kötődik, ezek közül az egyik legismertebb a karácsonyfa lebontása. Sokan joggal ragaszkodnak a nagy műgonddal feldíszített, szépséges fához, ami egy kicsit még ott tartja a szeretetteljes decemberi hangulatot a lakásban, ezért akár az új évben is hetekig ott állhat a fenyő a szobában. Pedig a hagyomány szerint vízkeresztkor le kell bontani a fát, és a díszeket visszadobozolni egy újabb évre. Ennek oka, hogy vízkeresztkor kezdetét veszi a farsangi időszak, amikor a meghittség helyébe a vidámság lép. A karácsonyfát tehát nemcsak azért kell leszedni, hogy ne lepjék el tűlevelek a szőnyeget: a babona szerint el kell engedni az óévet, és ünnepelni az újat, hogy ne hagyjon el a szerencse.