Loading...
Aktualitás dátuma: 2021. March 17., Wednesday - 11:00
  • Alt

A jó uralkodás allegóriája

A „Mlgos Gróffné Asszony eő Nagysága Oratórium mellett lévő szobájának” mennyezetén barokk apoteózis látható, amelynek szereplői a felhős kék ég közepén harsonázó szárnyas, nagy nemtő, Fama (a Hírnév megszemélyesítője: „Nő, jobbján trombitával, baljában olajággal. Nyakában aranyláncot viseljen, rajta függőként szívvel, vállán pedig fehér szárnyakat”), a boltvállon lejjebb páncélos-sisakos, drapériába öltöztetett Pallasz (Minerva, a fegyverek, egyben a tudományok istennője, az Erő megtestesítője), aki hosszú lándzsát és Gorgó (Medusza)-fejes pajzsot tart. Közöttük magasodik a mellén sugaras napkorongot viselő, fehérruhás, szárnyas Erény kezében jogarral: „Szép és kecses fiatal lány, vállán szárnyakkal. Jobbjában gerelyt tartson, baljában babérkoszorút, mellén pedig napot viseljen”. Attribútumai az Igazság és a Nagylelkűség jelvényeiből keverednek – előbbi meztelen lányként ábrázolva kezében tartja a napot, utóbbi jelvénye a jogar -, emellett parókát visel, és megkoronázza a könyvvel és bőségszaruval ábrázolt uralkodói Bölcsesség, azaz Közjó (Boldogság, Felicitas Publica: „Virágfüzérrel díszített nő, aki szép királyi széken trónol. Jobbjában hírnökpálcát, baljában pedig gyümölcsökkel és virágokkal teli bőségszarut tart”) modernizált, fedetlen keblű, fekvő nőalakját. A könyv bár kicsi, a bölcsesség jelképe, a bőségszaruból rózsák hullnak, és a megdicsőülést két puttó által tartott, hatalmas zászló teszi teljessé.

Hasonló együttest festett 1781-ben Franz Sigrist az egri líceum vizsgatermének a négy egyetemi fakultást bemutató, nagyszerű mennyezetfreskójára; a tudományszakok reáliákban bővelkedő, életszerű felvonultatásának ez az egyetlen allegorikus tartozéka. A Hírnév alakja mindig nyilvánvaló, de a fekvő és az őt megkoszorúzó, álló nőalak attribútumai kissé eltérnek az edelényitől: a Nagylelkűség koszorúzza meg a Bőséget: emiatt elmarad a napkorong, utóbbi kezéből hiányzik a könyv. Egy másik, ennél összetettebb változat Schrött Erazmus (1766-1804) műve a kassai régi városháza dísztermének plafonján (1781): ott II. József festett medalionban ábrázolt arcképe konkretizálja a jó kormányzást, s a Fama társaságában megjelenő királynői alak helyezi fekvő társa fejére a koszorút. Ennek kebelén látható a nap, baljában könyv, jobbjában bőségszaru.

A barokk allegóriák kézikönyvei hozzátartoztak a festők eszköztárához. Alapvető Cesare Ripa (1560 [?]–1625) 1593-ban Rómában megjelent Iconologia című munkája; második kiadása (1603) már fametszetes illusztrációkat is kapott, és számos további verziót megért a 18. század végéig. Maguk a festők is „feltaláltak” olykor egy-egy új megoldást, ami követőkre lelt, a nagy összefüggéseket, az allegorikus freskók programját pedig külön ideológusok szabták meg. A középkori „biblia pauperum”-mal szemben a barokk freskó nem vált köznyelvvé, a megértéséhez is képzettség kellett. A programokat, akárcsak a kész mű tudós leírását gyakran kinyomtatták, de mindenképpen elmagyarázták a nézőnek – prédikáció formájában a híveknek, kastély esetében élőszóban a látogatónak –, aki a maga műveltsége függvényében értékelte a képi megvalósítást. Egy-egy barokk allegorikus freskó fölfejtése ma is csak akkor eredményes, ha írásos forrást tudunk társítani hozzá. Magyarországon a 18. század végéről maradtak fenn írott freskóprogramok, Esterházy Károly egri és Szily János szombathelyi püspökök tollából. Jellemző, hogy amíg a szombathelyi székesegyház (elpusztult) mennyezetképeinek minden részletéhez van magyarázat, hála a több „Gedanken” és „Erklärung” című kéziratnak, ezek híján ugyanott a püspöki palota pompás Maulbertsch-freskójának értelmezése még mindig megoldatlan.

(Forrás: Jávor Anna: Lieb Ferenc - Egy rokokó festő Felső-Magyarországon
Fotók: Batár Zsolt