Néhány érdekességet szeretnénk Önökkel megosztani a 18. és 19. század levélírási szokásairól és kultúrájáról, megfűszerezve egy kis romantikus attitűddel!
"Az európai portréfestészetnek a 17. század óta kedvelt beállítása volt levélírás vagy olvasás közben ábrázolni a megrendelőt, utalva irodalmi vagy tudományos tevékenységére, politikai befolyására vagy az államhatalomban betöltött szerepére. Mások esetében egyszerűen az írni-olvasni tudást jelezhette, ami sokáig önmagában is státuszszimbólum volt. E készség tömegessé válásával van összefüggésben a visszaszorulása is. A 19. században már szinte kizárólag nőket ábrázoltak levélírás vagy olvasás közben.
Az írásra évszázadokig vágott lúdtollat használtak, melyet sűrűn mártottak tintába. Az ezt felváltó töltőtollak tömeggyártása az 1880-as években indult meg, mely feltalálása a magyar származású Bíró László Józsefhez köthető. Fontos volt, hogy a tinta jó fekete legyen, mely a levél könnyű olvashatóságát, a címzettel szembeni udvariasság jelentette. Emellett a gondosan megválasztott papír, illetve boríték emelte a levélíró presztízsét is.
Érdekes, hogy a boríték hajtogatása is külön jelentőségtartalommal bírt. Az „uraságoknak” vastagabb papírból, a nőknek pedig kék papírba illett csomagolni a levelet. A bonyolult hajtogatást csak gyerekeknek volt megengedett. Nem szabadott túl kicsire hajtogatni a levelet, különösen, ha magasabb rangúnak küldték. A borítékok pecséttel történő lezárása a levélíró személyének hitelesítésére is szolgált. A nemeseknek a családi címer volt a gyűrűbe vagy az asztali pecsétnyomóba vésve, míg az egyszerű polgároknak a mesterségük címere.
A megszólítás és az aláírás távolságát mind a lap szélétől, mind a szövegtörzstől szabályozták. A tiszta, olvasható és javítás nélküli írást a címzett iránti tisztelet jelének tekintették. A levélírónak az esetleges rangbeli különbségeket is folyamatosan ki kellett fejeznie szövegében. A címzett megszólítása a „Nemzetes Tudós Oktató Úr!-on keresztül az egyszerű polgárnak kijáró „Kedves drága úr!”-ig megjelent. A levelek közt találkozhatunk baráti, tudósító, kérő, köszönő, ajánló, emlékeztető, intő és dorgáló, neheztelő, kimentő, „szíves kívánást” kifejező, „sóhajtozó” és vigasztaló levéllel is."
Forrás: https://www.szeretlekmagyarorszag.hu/ilyenek-voltak-a-19-s…/
